Jajj, de nehéz ekkora kihagyás után blogolni! :)
Amúgy se tudom hol kezdjek hozzá, annyi mondanivalóm van, de vágjunk bele, aztán majd lesz valahogy. :D
A December Daily a kedvenc projektem, az egyetlen olyan, amit tényleg kitartóan csinálok egészen a scrapbookos "pályafutásom" legeleje óta. Az egyik első projektjeim egyike volt a 2013-as decemberi albumom, amit azóta is imádunk nézegetni!
A másodikkal, a 2014essel majdnem befuccsoltam, de aztán valahogy 2014-ben csak befejeztem azt is, és rögtön utána, lendületesen megcsináltam a 2015-öst is. (A 2014-est
ITT, a 2015-öst
ITT tudod megnézni.)
Így aztán mikor a tavalyit a kezdeti lelkes próbálkozások után félbehagytam, egy cseppet sem aggódtam azon, hogy sikerül-e majd mégis befejeznem, mert egészen biztosan tudtam, hogy sikerül.
Kalib már írt
rólam és a DD-imről egy cikket tavaly a díványra, abban elég sok mindent elmeséltem arról, hogy mit látok a siker (mármint a befejezés sikerének) szempontjából fontosnak.
Most is felmerült a kérdés, hogy nem nehéz-e egy év távlatából elkészíteni az albumot, nem zavar-e, hogy régi a készlet, stb.
Nekem nem nehéz egy évvel később albumot készíteni, mert sok fotót csinálok, és egy dologhoz mostmár minden évben ragaszkodom: a decemberi fotókat azonnal lementem valahova (tavaly még a laptomra, de idén pl már a telefonomban) egy mappába, számozással ellátva. Így tudom, hogy melyik naphoz mi az a történet, amit el akarok mesélni. Nálam a siker szempontjából ez a másik fontos dolog: hogy
történeteket akarok elmesélni. Nem fotókat akarok albumba rendezni, hanem minden nap egy storyt szeretnék elmondani. Néha picit csalok, ha egy napra nem jut semmi, előzőre meg kettő is lett volna, gond nélkül átteszem, szerintem 2-3, pláne 10 év múlva semmi jelentősége nem lesz, hogy azt a képeslapot tényleg 13-án kaptam-e...És ez a válasz Kalib barátnőm állandóan felmerülő, (kissé gúnyos :P) kérdésére is (ti:
"De veletek mi a szösz történik decemberben??? mert velem semmi érdekes!) : a DD-vel a célom az, hogy elmeséljem a decemberünk történetét. Néha a varázslatos dolgokat, mint az adventi várakozás, néha pedig a teljesen hétköznapiakat, mint pl. a tízóraim. De azzal is van mondanivalóm, amit pár év múlva egészen biztosan érdekesnek tartok majd. Hát ennyi a lényeg....ha nincs fotó, legyen egy rövid story csak, valami, ami aktuális, és pár év múlva képet fest majd arról, hogy milyen volt az életünk 2016-ban. Sokszor a nappalit is érdekes visszanézni (
nahát, emlékszel arra a piros kanapéra, hogy az milyen kényelmes volt!!, jujj, akkor kaptuk azt a nagy tévét, micsoda nagy szám volt, most meg hol vannak már az okos tévék? :D ), vagy a fát (
jéééé, ilyen nagy volt? és élő? és már 21-én feldíszítettük??). Ami most hétköznapi, az bizonyos idő elteltével már történelem. :)
A készlet kérdésre pedig a válasz: nekem nem unalmas a tavalyi. Igazából soha nem érdekelt igazán mi a trendi, aktuális készlet. Ha tetszik, jöhet bármi, bármikor. Viszont pl a borítót kicsit átdolgoztam, ennyi izgalom kellett idénre is. :D
Felmerül a kérdés, hogy az idei készletek nem hoztak-e annyira lázba, hogy másikkal akarjam elkészíteni a DD-t. A válasz nem, és DE. Vagyis lázba hoztak, kellett is vegyek papírt, de az éppen jó lesz az ideihez. Mert már elő vannak hívva a képek hozzá, úgyhogy hamarosan kezdem is!
És akkor ennyi bevezető után íme, a 2016-os December Napjai albumom, képekben. Az album hosszúsága miatt két posztra bontottam a képeket, a maiban 15-éig mutatom, aztán pedig hamarosan jövök a második résszel és egy átlapozós videóval.
Jó nézelődést! :)
Az album 6"-es oldalakhoz készült, a magassága 6", a szélessége ennél kicsit több, a binder miatt.
Kívülről műszörmével borítottam, az elejét pedig egy átlátszó "hógömb" díszíti.Arról, hogy ez hogyan készült, van egy kis workshop a NőiCsizma webshopban, aki szeretné csekkolja, szerintem még mindig elérhető.
ITT.
Mivel nagyon vaskos lett, egy gumipánttal lehet összefogni.
Rengeteg kihúzós-zsebes-tages megoldás van benne, mert így több komment fér bele, meg mert tetszik a sok kis szalag, ahogy kilóg a zsebekből.
Papír pohár kettő is került bele, aminek az az oka, hogy imádom valódi, kézzel fogható emlékekkel teletömni az albumaim. :)
Gyerekrajzból is jutott bele jó sok. Színessé teszik az albumom, és igazán életszerűvé. Olyan dolgok ezek, amik szerintem igazán szép emlékek lesznek a gyerekeimnek.
Képeslapokat egy átlátszó zsebbe gyűjtöttem, amit olyan díszítőelemmel dekoráltam, amit egy decemberi Pocket letterről szedtem le, amit Darabánt Anita barátnőmtől kaptam.
Szintén egy képeslap, olyan cuki, és úgy illik az egész gyermeteg design-hoz, hogy érdemelt egy külön oldalt :)
Mára ennyi lenne! Arra gondoltam a második részben írnék kicsit arról, hogy szerintem mitől egységes egy albumom, és mit csinálok én, hogy egy ennyire hosszú és színes album (szerintem) szép és harmonikus legyen, és ne egy összevissza katyvasz.
Köszönöm, hogyha ezt a maratoni posztot elolvastad! :)
